Nagy robajjal másztam meg a lépcsőfokokat, majd kinyitottam a lepusztult ajtót, s ahogy benéztem kis szobámba, betört hozzám a reménytelenség. A szó teljes értelmében egyszerre koromsötét lett: összeroskadtam. Hány óra múlhatott így el? Az előszobában ébredtem fel. Egy szürkésfehér, fekete gombolyag jelent meg előttem. És ez a gombolyag így szólt hozzám: "Miau! " A tekintetünk találkozott. Ez a cica! Az én imádott macskám. Már négy éve élek kettesben vele. A macska mellém telepedik. Úgy nyávog, mintha izgulna miattam. Egyelőre még nem haltam meg. Ébresztgetem a testem. Változatlanul lázam van, és fáj a fejem. A valóság az, hogy beteg vagyok. – Örülök, hogy megismerhetem! Mérhetetlenül tiszta hang hallatszott ki a szobából. Én voltam ott. De mégsem! Én itt vagyok, tehát tévedek: az ott egy másik ember, aki felvette az én alakomat. Először az a szó jutott az eszembe, hogy hasonmás. Régen olvastam egy könyvet, abban írták. Közvetlenül a halál előtt megjelenik "a másik énem". Az imént talán a fejemben történt valami furcsa, vagy valaki köszönt nekem?
A mesélő ekkor eldönti, hogy halála előtt felhívja telefonon az apját, hiszen lelkében már régen megbocsátott neki… Ennyi a lecsupaszított történet, amely a gondolatok mélyére ásva sokkal többről mesél, mint a szikár szöveg. A szürrealista regény témája ellenére sem sötét tónusú, mert a szerző fesztelen emócióval mesél a szeretetről, az összetartozásról, azokról az érzelmi hiányokról, amelyek szeretteink eltávozásával érnek minket, és mindazokról az érzésekről, amelyek igazán fontosak a földi lét során. A mai világirodalom remekeit megismerni vágyók igazi csemegéje lehet, érdemes ajánlani. " © minden jog fenntartva"
- Ha a macskák eltünnének a világból
- Ha a macskák eltűnnének a világból ebook 7
- Eladó ház budapest 3 kerület
- 90 es évek német slágerei
- Rocky 4 teljes film magyarul online filmek
Azután elájultam, de most, amennyire lehetett, szembenéztem a helyzettel. – Hááát… kicsoda maga? – Mit gondol, ki vagyok? – Jééé… a Halálisten? – Sajnálom! – Sajnálja? – Én az ördög vagyok! – Az ördög? – Igen, az ördög! – mondta, miközben (meglehetősen könnyedén) előlépett. Láttatok már ördögöt? Én láttam. Az igazi ördögnek nem fekete az arca és nincs farka. De az is biztos, hogy vasvillája sincs! Merthogy az ördög a mi alakunkat veszi fel. Az ördög az én hasonmásom! Bár nem volt egyszerű belemenni ebbe a helyzetbe, mégis úgy döntöttem, hogy engedelmesen elfogadom a meglehetősen vidám ördögöt. Ha jobban megnézzük, az arca és a teste pont ugyanolyan, mint az enyém, de a ruhája már teljesen más. Általában csak fehér és fekete ruhát hordok. Fekete nadrágot, fehér inget, fekete kardigánt. Ilyen unalmas pasi vagyok. Anyám már régóta mérgelődik miattam: "Mindig ugyanolyan ruhákat vásárolsz", de hát mindig ugyanolyan ruhák akadnak a kezembe. Az ördög ezzel szemben harsányan öltözködik. Pálmafákkal és amerikai autókkal díszített hawai inget és rövidnadrágot visel.
A könyv magyar fordítása helyenként kicsit megbotlik, ám ezáltal jobban odafigyel az ember az eseményekre, kihámozza a szöveg valódi értelmét. Minden egyes nap, amikor az ördög eltüntetne valamit a világból, a férfi visszaemlékezéseit olvashatjuk az adott tárgyról. Mi történne akkor, ha a csokoládé eltűnne a világból, vagy ha a telefon tűnne el a világból. A mobiltelefon eltüntetését követően az emberek a vonaton könyvet olvasnak, kifele bámulnak az ablakon a tájat kémlelve, vagy éppen zenét hallgatnak. Ilyen könnyen menne a mobiltelefontól való elválás a valódi életünkben is?,, Sok kegyetlen dolog van ebben a világban, de szinte ugyanannyi gyönyörűség is van benne. " Olvashatjuk a kötetben. S ha beleképzeljük magunkat a főhős bőrébe, rájövünk, hogy akár mi is lehetnénk a helyében. Biztosan tennénk még olyat halálunk előtt, amit már régen terveztünk, csak eddig nem volt rá alkalom. Talán mindenkinek volt/van bakancslistája, valahol. Ha a filmek eltűnnének a világból. Az bizony nagyon fájó lenne.
Ilyen unalmas pasi vagyok. Anyám már régóta mérgelődik miattam: "Mindig ugyanolyan ruhákat vásárolsz", de hát mindig ugyanolyan ruhák akadnak a kezembe. Az ördög ezzel szemben harsányan öltözködik. Pálmafákkal és amerikai autókkal díszített hawaii inget és rövidnadrágot visel. Fején napszemüveg. Még elég hideg van kinn, de az ő viseletétől az ember már úgy érzi, mintha nyár lenne. Az ördög beszélni kezd, én azonban egyre idegesebb leszek, de egy árva szót sem szólok. – Mit fogsz csinálni? – kérdezi. – Miii? – Már csak kevés van hátra. Amíg élsz. – Hááát… igen. – Na, mit fogsz csinálni? – Hááát… először is elkezdek gondolkodni azon a tíz dolgon, amit még a halálom előtt szeretnék megcsinálni. – Annak a filmnek a hatására, amelyben élet-halál harcot vívnak? – Igggen. Úgy, úgy! – Ez kínos ügy, ugye? – Ugyan már, semmi értelme megcsinálni! – Á, dehogynem! Szerintem nagyon sokan csinálják. Legalábbis azt mondják. Mindent megtesznek a haláluk előtt, amit még az életben meg akarnak csinálni. Ilyen fickók.
Most pedig arról fogok írni, hogy mi történt velem azon a bizonyos hét napon. Rendkívül különös hét nap volt. És hamarosan meg fogok halni. Miért kellett így történnie? Most a kezdeti okokról fogok írni. Egészen biztosan hosszú levél lesz. De azt szeretném, hogy te, olvasó, végig tarts ki mellettem! Ez lesz az első és egyben az utolsó levél, amit neked írok. Íme, ez lesz a búcsúlevelem. hétfő eljött az ördög Tíznél is kevesebb dolgot akartam megcsinálni, míg meg nem halok. Van egy film, amit régen láttam. A film hősnője egy tízes listát állított össze. De az ilyesmi hazugság! Nem, mégsem mondom azt, hogy hazugság, de a legkisebb mértékben sem kellett volna erről a listáról így írnom. Na, mi az? Hogy miért gondolom ezt? Hát nem is tudom, hogy mit mondjak… Nos, azt hiszem, ezt is kipróbáltam. Ez a tízes lista viszont irtó durva. Hét nappal ezelőtt történt. Nagyon hosszú ideig meg voltam fázva, miközben a postán, a szállításnál dolgoztam egész nap. Folyton lázas voltam, és közben fájt, kínzóan hasogatott a fejem, a jobb oldalon.
Fején napszemüveg. Még elég hideg van kinn, de az ő viseletétől az ember már úgy érzi, mintha nyár lenne. Az ördög beszélni kezd, én azonban egyre idegesebb leszek, de egy árva szót sem szólok. – Mit fogsz csinálni? – kérdezi. – Miii? – Már csak kevés van hátra. Amíg élsz. – Hááát… igen. – Na, mit fogsz csinálni? – Hááát… először is elkezdek gondolkodni azon a tíz dolgon, amit még a halálom előtt szeretnék megcsinálni. – Annak a filmnek a hatására, amelyben élet-halál harcot vívnak? – Igggen. Úgy, úgy! – Ez kínos ügy, ugye? – Ugyan már, semmi értelme megcsinálni! – Á, dehogynem! Szerintem nagyon sokan csinálják. Legalábbis azt mondják. Mindent megtesznek a haláluk előtt, amit még az életben meg akarnak csinálni. Ilyen fickók. Meg hát… mindenki csak egyszer teheti meg ezt az utat… másodszorra már nem lehet, úgyhogy…
Az ördög a hasát fogja nevettében. – Ne nevess ki! – Jaj, nahát! Pedig hát így van! Így szokott lenni. Próbáld ki! Csinálj egy listát most azonnal! – mondja az ördög, én meg előveszek egy fehér papírlapot, és elkezdem írni azt a tíz dolgot, amit még a halálom előtt szeretnék megcsinálni.
Az orvosok számos lehetőséget kínáltak: sugárterápiát, rákellenes gyógyszeres kezelést, terápiát az élet befejezéséhez. De egyik se jutott el az agyamig. Kiskoromban a nyári szünetben uszodába jártam. Zsupsz! Egy csobbanás, és a test elmerül a vízben. – Csináld a szabályos bemelegítő gyakorlatokat! Az anyám hangja. Viszont a vízben ez a hang mormogássá válik, és semmit nem lehet belőle hallani. Az elfeledett "hangemlék" azonban újjászületik. Véget ért a hosszú orvosi vizsgálat. Amint a doktor elhallgatott, a táskámat a padlóra ejtettem, és szédelegve kitámolyogtam a kórteremből. Rá se hederítettem az orvos szavára, s ahogy őrült kiáltással szinte kirepültem avkórházból, pont nekimentem egy szembejövőnek, így aztán a földre huppantam, majd feltápászkodtam, futni kezdtem, s eközben kezem, lábam nyomorúságosan összekuszálódott. Futottam egészen a híd alá, ekkor térdre borultam, de már mozdulni se tudtam, miközben egyre csak zokogtam… mindez azonban hazugság. Ilyenkor az emberek legtöbbször hirtelen meglepődéssel reagálnak.
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra. De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet. És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét... Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.