- KIDOLGOZOTT ÉRETTSÉGI TÉTELEK: Ady Endre magyarság versek
Ady Endre Nekünk Mohács kell című versének elemzése. – Irodalom jegyzet
KIDOLGOZOTT ÉRETTSÉGI TÉTELEK: Ady Endre magyarság versek
A Nekünk Mohács kell című vers 1908-ban, Az Illés szekerén című kötet A téli Magyarország című ciklusában jelent meg. Ez Ady legkönyörtelenebb nemzetostorozó verse, melyben azt állítja, hogy az állandó sorscsapások, a Mohácshoz hasonló nemzeti katasztrófák kellenek a magyaroknak, mert ezek nélkül elpusztulna a nemzet. A meghasonlott, fáradt költő felfigyelt a magyarságnak azokra a nemzeti karakterjegyeire, amelyekre már Arany János is felhívta a figyelmet A nagyidai cigányok című művében. Ezek a tulajdonságok a népi jellemnek a "cigányosabb" vonásait jelentik: eszerint a magyarok hetyke, hencegő, szavakban nagyhangú, de ha cselekvésre kerül a sor, akkor lépni nem tudó, tehetetlen, lusta, nemtörődöm nép. A tettrekészség nem tartozik a nemzet egyéniségéhez, nincs belső késztetése a cselekvésre, ezért mindig csak tengődni, vegetálni tudott, szárnyalni nem. Ha a külső körülmények nem szorították rá a cselekvésre, akkor eluralkodott rajta a tunyaság, lomhaság, semmittevés, enerváltság. Megmaradása csak annak köszönhető, hogy mindig a pusztulás szélén állt és kétségbeesetten kapaszkodott: a körülmények soha nem engedték, hogy átadja magát a tétlenségnek és elkényelmesedjen.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk. A Nekünk Mohács kell műfaja a jeles irodalomtudós, Benedek Marcell szerint "fordított himnusz", amelyben a költő Isten közbenjárását a nemzet megbüntetéséért kéri. Pont ellentéte Kölcsey Himnusz ának, amely Isten áldását kéri a magyarságra. Kegyetlen, kihívó, vádló, sodró lendületű, feszült, keserű vers ez idegesítően zökkenő rímekkel, csökönyös felszólításokkal. Hangvétele dühös, haragos, gúnyos, felháborodott, helyenként megvető. Erős indulat munkál a lírai énben, amellyel saját népét vádolja, s komoly belső nyugtalanságot érzékeltetnek a vers kifejezőeszközei is. Nagy izzású, egyre intenzívebb, szinte egy lélegzetvételre végigfutó költemény. Típusa magyarság-vers, témája a magyarság sorsa, történelmi tanulságok levonására való képtelensége.
személyre vált (" Rángasson minket végig "). Ezzel hangsúlyozza a közte és az átoksújtott nép között levő eltéphetetlen köteléket, sorsközösséget. Amikor a magyarokat bírálja, akkor önmagát is bírálja: a vers tehát lényegében önbírálat. Ady ezzel az azonosulással teszi elfogadhatóvá, elviselhetővé az egyébként elfogadhatatlan és elviselhetetlen, az emberi méltóságot sárba tipró nemzetostorozó költeményt. A kíméletlen, vádló, kegyetlen vers önmagára is vonatkozik. Saját magára is kéri a verést, amikor azt kéri, Isten örökké verje a magyarokat. És nem azért kéri, mert gyűlöli a népét, hanem mert szerinte a magyar csak akkor tudja összekapni magát, ha veszélyben van, ha valamilyen sorscsapást kell elhárítania. Ez a legdöntőbb érv a béke és a nyugalom ellen: a magyar, ha nincs folyamatosan verve, akkor elengedi magát, és egy újabb katasztrófa esetén biztosan elpusztul. A zárlatban tehát a nemzethalál lehetősége merül fel (" Mert akkor végünk, végünk " – így a baljóslatú befejező sor). Itt is a nemzethalál küszöbéről szólal fel a költő, akárcsak a reformkori költészetben, csak épp szerinte nem a sorscsapások, hanem a béke és a nyugalom veszejti majd el a magyarságot.
Ady magyarság-verseire kettősség jellemző. Számtalan művében szól büszkén saját magyarságáról, származásáról (pl. Az én magyarságom, A föl-földobott kő), de büszke volt nemzeti múltunkra is. A különböző történelmi korszakokból elsősorban a magyar progresszió, forradalmiság hagyományait tartotta lényegesnek, költőelődei közül is a maguk korának "modernjeit" tartotta nagyra (Janus Pannonius, Csokonai, Petőfi, Vajda). Nemzeti büszkesége, "nemzetféltése" azonban gyakorta váltott ki belőle kíméletlen indulatot. Gyakran úgy érezte, hogy a magyarság, Magyarország jövője veszélyben van, és habár minden energiáját, költészetét egy tisztább, igazabb jövendő szolgálatába állította, verseiben mégis fölbukkan a romantikus nemzethalál-vízió is. A Nekünk Mohács kell (1908) című versét Benedek Marcell "fordított Himnusz"-nak nevezte a Kölcsey-vers áldáskérésével szembeni verés, büntetés kérése miatt. A magyarság ostorozása azonban összefonódik az egyén, a beszélő büntetésével, folyamatos bűnhődésével is (2. versszak).
[ADY ENDRE] Nek�nk Moh�cs kell
- Ady Endre -
Nek�nk Moh�cs kell
Ha van Isten, ne k�ny�r�lj�n rajta:
Ver�shez szokott fajta,
Cig�ny-n�pek langy sziv� sihederje,
Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajn�ljon engem:
�n magyarnak sz�lettem. Szent galambja nehogy z�ld �gat hozzon,
�ss�n csak, ostorozzon. Ha van Isten, f�ldt�l a f�nyes �gig
R�ngasson minket v�gig. Ne legyen egy f�lpercnyi b�kess�g�nk,
Mert akkor v�g�nk, v�g�nk. �letrajz
P�lyak�p
�rtelmez�sek
Hat�st�rt�net
Sz�veggy�jtem�ny
Szakirodalom
T�rl�
Tan�ri k�zik�nyv
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés 7
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés motor
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés 2019
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés le
- Ady Endre: Nekünk Mohács kell (elemzés) – Oldal 2 a 3-ből – Jegyzetek
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés es
- Mennyi a kiszállítási idő az emag nál
- A kis hableány 3 teljes film magyarul videa 720
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés de
A lírai alany azonosulása "fajtájával" teljes, tehát nem állítja szembe magát, nem emeli ki önmagát közösségéből. Ez a sorsazonosság teszi jogossá és indokolja a beszélő keserűségét és a büntetés kérését. Mintha azt is sejtetné a költemény, hogy az örökös, meg nem szűnő könyörtelen büntetés az egyetlen lehetőség a "túlélés"-re. Amíg van kit büntetni, amíg lesújthat ránk Isten haragja, addig élünk, addig nincsen végünk. Az ős Kaján kétségbeesett felkiáltásával – "Mit ér az ember, ha magyar? " – a Nekünk Mohács kell rezignált kijelentése – "Én magyarnak születtem" – áll szemben. Az ős Kaján-beli, az egyéni sors, az identitás szorongató kérdését "megválaszoló" kijelentés azt is jelzi, hogy az egyénnek föl kell vállalnia "Isten-verte" magyarságát, az egyén életében nemzete sorsának, végzetének van meghatározó szerepe. Benedek Marcell: (1885—1969): író, irodalomtörténész, műfordító. Kisfaludy Károly: (1788-1830) drámaíró.
A
nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból a keserű, átkozódó költeményeket,
az ún. magyarság verseket, ebben a témában 120 verset írt. Indulásától kezdve
nem győzte ismételni, hogy ez a Duna-Tisza térségében lévő nép megérett egy új
Mohácsra. Ostorozó verseinek forrása az, hogy a magyarság képtelen
következetes, kemény akaratkifejtésre. A hőkölő harcok szánalmas népének
tartotta a magyart. Egész életében azt mondogatta magában és verseiben, hogy
vajon fenn tud-e maradni a népek közötti versengésben vagy elvérzik a harcban. A leghíresebb népostorozó verse a Nekünk
Mohács kell. vers az Illés szekerén című kötetben
jelent meg 1908-ban. A vers minden strófája ugyanazzal a feltételes móddal
kezdődik ("Ha van Isten"). Az ismétlések haragot, dühöt közvetítenek. Az első
két versszak végén a felszólító mondatokkal kéri a sújtást, a verést a magyar
népre, az utolsó sorban azzal érvel,
"Mert akkor végünk, végünk". Az első versszakban Istent kéri, hogy csak
legyenek háborúk a magyar földön és őt se sajnálja, mert ő is magyar és nehogy
csak ő legyen boldog, ne legyen egy félpercnyi békkességünk, mert így erős
összetartozó nép, a magyar.